|
Kép - gondolatok |
|||||||||
|
Tanács - ként
Nappal szemben nem lehet fényképezni! ... (Miért ne?)
Főleg azoktól hallottam ilyen véleményt, akik úgy készítik a "pillanatfelvételeket", hogy ... - Állj csak oda, és csinálj úgy, mintha ... de közben nézz ide! (és persze legyél teljesen természetes!) vagy, - Ne törődjetek velem, csak Julcsi, te ülj egy kicsit közelebb a Bélához, hogy rajta legyél a képen, de ne állj a Manci elé. Mucikám, te pedig menj egy kicsit hátrább, mert így a Döncinek árnyékban lesz a feje! De közben szórakozzatok nyugodtan, mintha itt se lennék! ... és persze mindig a leglehetetlenebb pillanatokban kapják elő a fényképezőgépet (pl. evés közben), és mindent és mindenkit félresöpörnek az útjukból. Átrendezik a szobát, beállnak a közönség elé, megállítják a járókelőket, leállítják a forgalmat, hogy ők, a nagy fotósok kedvező szögből kaphassák le a társaságot. Azok is ezt mondják, akik szeretik az olyan családi csoportképeket, amin egyszerre mindenki rajta van, persze olyan kicsiben, hogy végül senki nem látszik. Ha látszana, akkor meg csak azt látnánk, hogy ki kinek mutat szamárfület, vagy hogy ki mennyire unja már a fényképezést (és talán az egész társaságot?), vagy csak azt, hogy kinek mennyire torzul el az arca a tűző nap sugaraitól. Lehet, hogy ezért nem szeretek mindenáron embereket fényképezni? Ugyanakkor nagyon tetszenek a jól elkapott életképek, de még jobban tetszenek az érzelmeket, mozdulatokat, vagyis a szépséget kifejező, természetes hatású emberábrázolások. És ehhez nincs szükség arra, hogy a fényképész feltétlenül háttal legyen a napnak. Sőt!!!
Lássuk, miért "kell" napnak háttal fényképezni, illetve szerintem miért nem kell:
Mert ha belesüt a nap a fényképezőgépbe, akkor kiégeti a filmet, vagy károsul a fényérzékelő lapka. Mindez nem igaz. Lehet viszont, hogy tényleg elrontja a képet a közvetlen erős napfény, de csak akkor, ha rosszul állítjuk be a zársebességet, vagy a fényrekeszt. Erről már írtam a Sötét-világos részben. Ha a tűző nap melege sokáig (hosszú percekig, vagy órákig) éri a filmet vagy a fényérzékelő lapkákat, akkor azok tényleg károsodhatnak. Ezért ne hagyjuk a gépet a tűző napon, vagy a felmelegedett autóban. Ennek persze semmi köze a fénykép elkészítésekor fennálló fényviszonyokhoz.
Mert kerek, vagy ötszögletű foltok, esetleg fénycsíkok ronthatják el a képet. Ez igaz. Viszont, ha számítunk rá, akkor el lehet kerülni ezt az objektív belsejének tükröződéséből származó jelenséget, vagy éppenséggel kihasználhatjuk, és érdekes hatást adhatunk a felvételnek. A Folt részben már írtam erről.
Hogy ne legyen árnyékos az arc. Akkor érzékeljük az arc, a test, vagy bármilyen forma domborulatait, vagyis akkor lesz valami plasztikusabb, ha árnyékokat is látunk rajta. Ehhez viszont nem a fényképezés irányából kell a témát megvilágítani, hanem inkább kicsit oldalról. Ráadásul, ha az árnyékos arcot úgy fényképezzük, hogy az árnyékban is felfedezhetők a domborulatok és a finom részletek, akkor már megvan az esélyünk arra, hogy igazán szép portrét készítsünk.
Árnyékban vannak, ezért egyenletes, szórt fény világítja meg az arcokat a két képen. A napfény a lombokon keresztül süt, de valójában az objektívvel szemben. A szórt fénynek így mégis van annyi irányítottsága, hogy az árnyékban is elég plasztikus világítást ad az arcoknak. Ha a képekre kattintasz, nagyobb méretben is láthatod őket.
Mert így olyan éles képet készíthetünk, hogy még a hajszálakat is meg lehet számolni. Ez a lényeges a képen? Természetesen fontos, hogy az élesség pontosan legyen beállítva, de ha már a hajról volt szó, sokkal érdekesebb, ha az oldalról beeső fény kiemeli a haj fényét, vagy a hátulról jövő fény szép világító kontúrt ad a gyönyörű hajnak.
Ekkor viszont vagy az arc lesz túl sötét, vagy a háttér lesz túl világos! Na, ez már érdekes, és van is benne valami! Ez az a jelenség, amikor nagy fehér falú ház előtt , vagy a fekete mozdony előtt fényképezünk le valakit. A fehér ház előtt könnyen sötét, a fekete mozdony előtt túl fehér, meszes arcokat fényképezhetünk. Az expozíció helyes megválasztásával el lehet kerülni ezt a hibát. Ekkor viszont lehet, hogy a háttér (fehér fal, vagy fekete mozdony) tónusa lesz természetellenes. Kompromisszumok árán azért így is szép lehet a felvétel. A Sötét-világos részben erről is írtam már. Épp az imént említettem, hogy akkor szép egy portré, ha az árnyékos részletekbe is belelátunk. Sokszor a kemény, irányított fényű megvilágítás (pl. a déli, felhőtlen napsütés) nagyon sötét árnyékokat tud okozni. Túl kontrasztossá válik a felvétel, ami a portréknál például legtöbbször előnytelen, mert kiemelheti a bőrhibákat. Ezt az okozza, hogy a film fényérzékenysége a középtónusok helyes visszaadására van beállítva. Így működik a szemünk is, csak éppen van egy olyan képessége, ami a fényképészeti nyersanyagoknak nincs. Koncentrálni tud kisebb területekre, így az árnyékosabb részeken is felismeri a részleteket. Hogyan lehet ezt a fényképen is elérni? Vagy úgy, hogy csak a szórt fényt okozó felhősebb időben fényképezünk, vagy derítjük (enyhén bevilágítjuk) az árnyékokat. Erről a Hangulat részben is írtam.
A bevezetőben említett állításra tehát ez a válaszom: Nappal szemben nemcsak hogy lehet, de érdemes is fényképezni! Igazán szép felvételeket csak akkor fogunk készíteni, ha merünk kísérletezni, ha tanulunk saját hibáinkból, a tapasztalatainkat felhasználjuk és nem utolsó sorban másokkal megosztjuk.
|
|||||||||
